A saját szimulátorommal kísérletezve, enyhén szólva, érdekes felfedezésre jutottam.
Amióta airsoft létezik, az AEG fegyverek tuningjához azt a képletet használják, ami a henger és a cső térfogatának optimális arányát számolja ki, vagyis a rugó erejének legjobb kihasználtságát adja adott BB-tömeghez:
arány = 7.5 × BB_tömege² + 1.55
Az ilyen arány szerint összerakott fegyvereknél minden szuperül fog működni, de megjelenik az a bizonyos „compression-bounce”, amiről korábban már írtam. Ugyanis közvetlenül a löket vége előtt a rugó ereje már nem elég erős ahhoz, hogy ellenálljon a hengerben felgyűlt nyomásnak – a dugattyú pedig visszapattan néhány millimétert, mielőtt újra elindulna, és nekivágódna a hengerfejnek. Az energia ilyenkor hanggá alakul, amit a dugattyú becsapódásaként hallunk.
Azon gondolkodva, hogyan lehetne ezt elkerülni, felfedeztem, hogy ha egészen pontosan meghatározott portú hengert veszünk, ami jóval a képlet által adott térfogat alatt van, érdekes hatás lép fel: a dugattyú ilyenkor simán leül a hengerfejre, ahelyett hogy nekicsapódna. Az eredmény egy csendesebb fegyver – nem néma, mert a becsapódás nem tűnik el teljesen, csak, ahogy lentebb látni fogjuk, késleltetve és tompítva jelentkezik.
Három zóna
A BB energiáját a henger térfogatának függvényében nézve három zónát látunk: egy pirosat, ahol túl kicsi a térfogat, egy keskeny kéket, amit „Quiet” zónának neveztem el, és a zöldet, a „Reguláris” zónát. A BB energiája mellé felrajzoltam a dugattyú ütésének teljes energiáját is (az összes becsapódást a megnyugvásig, a késleltetettet is beleértve), mert csak együtt látszik, mi is történik valójában.
A piros zónában túl kicsi a térfogat: a levegő nem tudja időben felvenni a rugó energiáját, a dugattyú teljes erővel csapódik a fejnek (2 J fölött is!), a BB-nek meg csak morzsák jutnak. Ott nincs mit keresni.
Az érdekes rész a kék zóna határán kezdődik. Ott a hengerfej előtti légpárna szinte tökéletesen puhán állítja meg a dugattyút – de a történetnek itt nincs vége: a hengerben felgyűlt nyomás visszalöki a dugattyút, miközben a BB még a csőben van. Ennek az energiának egy része visszatér a rugóba, egy része útközben súrlódásra és hőre megy el. Amikor a BB kirepül és a nyomás lecsökken, a rugó a dugattyút újra előretolja, az pedig – immár másodszor – leül a fejre. Csakhogy ez a második ütés már nem hordozza a rugó teljes nekifutását, csak azt, ami a visszapattanásból megmaradt, ezért csendesebb, mint a reguláris tuningnál: az én tesztkonfigurációmon nagyjából 0,19 J, szemben a klasszikus optimum 0,22–0,33 J-jával. Ennek a csendnek az ára körülbelül 0,1 J energia a BB-n.
A bökkenő az, hogy a valóságban ezt a pontot nehéz eltalálni. Elég sok olyan paramétertől függ, amit nehéz pontosan megmérni (mint például a hengerfejen és magán a nozzle-on belüli térfogat – ennek a „holt járatnak” a hossza ehhez a tuninghoz kritikus), a sorbo keménységétől, sőt még attól az apró ingadozástól is, hogy mikor „fog meg” a dugattyúfej tömítése, és kezd kompressziót építeni. A grafikon azt is megmutatja, miért drága a hibázás: a kék zóna keskeny, és rögtön tőle balra egy fal áll – az ütés hirtelen felszökik, az energia meg leesik. Az eredmény egy fegyver, ami csendesebben működik, de az energiája kevésbé konzisztens, mint egy klasszikus tuninggal belőtt fegyveré – erről kísérletileg is meggyőződtem.
Másfelől a zöld reguláris zónában megvan a klasszikus optimum, ahol a teljesítménygörbe elég lapos, így a fenti paraméterek két lövés közti ingadozása nem hat annyira a kimenő energiára – viszont a dugattyú becsapódása hangosabb.
Hogyan keresi az Auto-Tune
Ezért a szimulátor Auto-Tune funkciója a standard tuning (maximális energia) mellett Quiet tuningot is kínál: végigpásztázza a portpozíciókat, és megkeresi azt a pontot, ahol a dugattyú összesített ütése a legcsendesebb – az összes becsapódásra összegezve, a késleltetett visszatérőt is beleértve.
Az ajánlást ráadásul szándékosan nem pontosan a minimumra teszi. Az ütés minimuma közvetlenül annál a falnál ül, így már egy kis hiba a port fúrásában vagy a mért holttérfogatban is átbillenthet rajta. Ezért van a „Port safety margin”: az ajánlott port a minimumtól egy megadott ráhagyással (alapból 1 mm) a nagyobb port felé tolódik – távolabb a faltól, a görbe szelíd oldalára. Ez a biztonság mindössze néhány mJ ütésbe kerül, de megvéd egy drága melléfogástól. Az ajánlás mellett az Auto-Tune kiírja az érzékenységet is [J/mm] – épp annak a falnak a meredekségét –, hogy pontosan tudd, mire támaszkodik ez a ráhagyás.
Reálisan ez a Quiet zóna kemény sorbóval, ideális tömítéssel és rendszeresen kent hengerrel lenne kihasználható.