Amikor nekiálltam tuningolni az első fegyveremet – lévén geek – alaposan átrágtam magam mindenen, amit csak találtam róla az interneteken.
Az egyik első dolog, amibe belefutottam, az a híres képlet volt, ami a henger és a cső térfogatának optimális arányát számolja ki a BB tömegétől függően:
arány = 7.5 × BB_tömege² + 1.55
A képlet mögötti történet nagyjából így megy. Egy régi fórumozó 1tonne néven megmérte a térfogatarányokat különböző BB-tömegekhez, mások pedig évekig osztogatták az eredményeit az airsoft fórumokon (a nyomok legalább 2015-ig visszavezetnek az Airsoft Sniper Forumon). 2018 augusztusában egy egész cikket is közzétett What Barrel Length goes with what bb weight in an AEG címmel, amiben leírta a kísérletet – egy teli hengeres AEG és egy 550 mm-es cső, amit 10 milliméterenként vágott, és minden lépésnél kronóval mérte az energiát minden BB-tömeghez.
Magát a képletet viszont nem ő vezette le. 2017 áprilisában heregoeshell felhasználó az Airsoft Sniper Forumon fogta 1tonne táblázatos adatait, és egy másodfokú görbét húzott rájuk – saját bevallása szerint ránézésre, nem statisztikai módszerrel –, azzal a megjegyzéssel, hogy az eredmény akár 10 %-ot is tévedhet. Ez a figyelmeztetés persze valahol útközben elveszett, a képlet viszont megmaradt, és a fórumokon a mai napig szentírásként idézik.
Először 250 mm alatti csöveknél kezdtem gyanakodni a képletre, mert a mért eredményeim elég erősen eltértek attól, amit a képlet jósolt; a képlet által ajánlott hosszra vágott cső kevesebb teljesítményt adott, mint amikor egy centivel hosszabb volt. Ráadásul túl rövid csöveknél a teljesítmény nem emelkedett, ha nehezebb BB-t tettem bele – pedig a képlet szerint ennek meg kellett volna történnie!
A bökkenő ott van, hogy 1tonne – bármilyen becsületesen dokumentálta is az eljárást – mindent egyetlen konfiguráción mért: egy dugattyú, egy gumi, egy rugó. A táblázat, és aztán a belőle levezetett képlet is, hallgatólagosan pont ezt a hardvert feltételezi. A dugattyú tömege, amiről a gyakorlatban kiderült számomra, hogy lényegesen befolyásolja a kimenő teljesítményt, változóként meg sem jelenik a számításban; a cső átmérőjét csak egy mellékes megjegyzés fedi le; a hopot minden BB-hez újra ránézésre állította, „hogy a lehető leglaposabban repüljön”. A hengerfej és a nozzle járatában lévő holt térről pedig, ami megváltoztatja az energiaátadás módját a BB-re, szó sem esik… Ösztönösen gyanítottam, hogy még a rugó ereje is hatással kell hogy legyen a hatásfokra.
A végén úgy döntöttem, hogy leírom az összes paramétert és fizikai folyamatot, ami eszembe jutott, és hatással lehet arra, ami a fegyver kompressziós részében történik – és belevágok egy program fejlesztésébe, ami mindezt szimulálja. Az elméleti számításokat a fizikai paraméterek hangolásával igazítottam a saját, pontos és szigorúan kontrollált méréseimhez, és összevetettem őket más külső kutatásokkal és referenciákkal.
Néhány hónapnyi intenzív munka után – sikerült olyan modellt kapnom, ami minimálisan tér el a méréseimtől. Ez végre betekintést adott a fegyveren belüli, addig láthatatlan folyamatokba. A program lehetővé tette, hogy a fegyver szétbontása nélkül megjósoljam, melyik paraméter hogyan hat a BB sebességére, hatótávolságára és röppályájára, meg olyan dolgokra is, mint a dugattyú becsapódásának ereje – amiket korábban nem tudtam megmérni. És talán a legérdekesebb az egészben: lehetővé tette, hogy pontosan megfigyeljem a dugattyú és a BB mozgását, és így teljesen új, váratlan következtetésekre jussak!
Jól elköltött idő volt, olyan eredményért, amiből – remélem – az airsoft közösség is profitál majd valamennyit!