A kompresszió méretezése egy fegyver tuningolásakor tulajdonképpen azt jelenti, hogy beállítod arra a munkapontra, ahol a fegyver a legjobban megy. Sőt – ilyen pontból nem egy van, hanem egyenesen kettő, attól függően, mit vársz a fegyvertől. Na de – tudni, hogy ezek a pontok léteznek, az egy dolog, megtalálni őket viszont egészen más.
A régi képlet és a lyukai
A hengert a csőhöz képest időtlen idők óta azzal a klasszikus térfogatarány-képlettel méretezik, amely csak a cső térfogatát, a henger térfogatát és a BB súlyát veszi figyelembe. Működik, igaz, egy hajszálnyival az optimum alatt – de a szimulátor megmutatott valamit, amit a képlet nem lát: az optimális pontra jócskán hat a dugattyú tömege is, sőt még a rugó ereje is. Két azonos csövű és azonos hengerű, de eltérő dugattyús gearbox optimuma nem ugyanaz. A régi képlet erről mit sem tud – a szimulátor pedig ráadásul még egy lehetséges tuningpontot is felszínre hoz.
Miért kínszenvedés a pontos méretezés
A pontos méretezés nem azt a gyári „túl kevés teljesítményt mértünk, dobj be egy erősebb rugót, és hajrá” dolgot jelenti, amit a stock fegyvereknél szoktak csinálni, hanem eltalálni azt a kombinációt, amelyben a dugattyú nem csapódik túl hangosan, a rugó energiáját pedig a legjobban kihasználod. A gyakorlatban ez így néz ki: beépít → összerak → mér → csodálkozik, miért tér el a képlettől → szétszed → korrigál → ismétel. És újra. És még egyszer – amíg be nem indul. Nem szórakozás.
A szimulátor ezt a ciklust átteszi a számítógépbe – az eredményt megjósolod és megtervezed, így az egész sokkal hamarabb kész.
Hogyan működik az Auto-Tune
Az Auto-Tune opció így működik: a fegyver összes többi, általad megmért állandó paramétere mellett (a dugattyú, valamint a nozzle a hengerfejjel) megadod a cső hosszát és belső átmérőjét, a rugó erejét és annak a BB-nek a tömegét, amellyel a leggyakrabban játszol majd – a szimulátor pedig magától megtalálja, melyik henger megy a legjobban, és a portját mennyivel kell esetleg elmozdítani.
És ezzel vissza is kanyarodunk azokhoz a zónákhoz, amelyekről a Quiet zónáról szóló cikkben írtam. Az Auto-Tune ezért két stratégiát kínál:
- Quiet tuning azt a portpozíciót keresi, ahol a dugattyú összesített ütése a legcsendesebb – az összes becsapódásra összegezve, beleértve a késleltetett visszatérőt is, miután a gáz a pálya vége felé visszalöki a dugattyút, a rugó pedig visszahajtja a hengerfejre. Az eredmény csendesebb fegyver, valamivel kevesebb energiával, mint a reguláris zónában. Csakhogy érzékenyebb: a minimumpont közvetlenül egy fal mellett ül, amely mögött az ütés hirtelen felszökik, az energia meg leesik. Ezért az Auto-Tune a „Port safety margin” értékkel eltolja az ajánlását a faltól (beállítás, alapból 1 mm, a nagyobb port felé), mellette pedig kiírja az érzékenységet [J/mm] – annak a falnak a meredekségét –, hogy tudd, mennyibe kerülhet egy tévedés, ha túl messzire csiszolod a portot.
- Standard tuning a méretezés eddigi módjához közelebbi eredményeket ad: a görbe egy elég lapos szakaszán a maximális energiát célozza, így a fegyver sokkal kevésbé érzékeny az ingadozásokra, a kimenet pedig kiegyenlítettebb. A dugattyú ütése egy hajszállal hangosabban hallatszik, de a fegyver egyenletesen jár – és épp ezért ezt érdemesebb választani, hacsak nem a csend az elsődleges szempontod. Két felkínált eredményt kapsz: az egyiket a presetjeidben megadott, elérhető hengerek egyikével, a másikat ugyanezen hengerek egyikével plusz egy portkorrekcióval. Az utóbbi rendszerint több energiát ad, de megköveteli a port kicsiszolását a kiszámított korrekcióval – míg az előbbi az egyszerűbb megoldás, amely általában csak egy kicsivel kevesebb energiát ad.
Az Auto-Tune mindent eléd tesz, úgyhogy magad döntöd el, melyik opcióra mész rá.
Egy szokásos számítás 1 kreditbe kerül, az Auto-Tune pedig – mivel a háttérben egy egész sor szimulációt darál végig, amíg az optimumot keresi – 10 kreditbe. Még mindig összehasonlíthatatlanul olcsóbb, mint tizedszer szétszedni a gearboxot egy délután alatt.