A henger határozza meg, mennyi levegő áll a dugattyú rendelkezésére a BB kilövéséhez. A típusok a port helyében különböznek – ez az a kis ablak a henger palástján: a kompresszió csak akkor indul, amikor a dugattyú tömítése elhaladt a port mellett, tehát a hengerfejhez közelebbi port kisebb hasznos térfogatot jelent.
Az alapadat
Hengertípus – a Labban presetet választasz: teli (TypeA), portolt TypeB vagy TypeC, bore-up, valamint külön változatok a V7 és SR-25 gearboxokhoz. A nagyobb térfogat a hosszabb csövekhez való, a kisebb a rövidebbekhez. A TypeB és TypeC presetek az SHS és Point hengerekre vonatkoznak – más gyártóknál a port helye eléggé változó, úgyhogy azoknál pontosan meg kell mérni a port távolságát az elülső peremtől, és kézzel beírni.
Hová kell beírni
A szimulátorban: Henger → preset.
Melyik típusom van?
A legegyszerűbb: nézd meg, hol a port. A teli hengeren nincs port (vagy egészen hátul van), a TypeB-n nagyjából középen, a TypeC-n az elülső véghez közelebb. A gyártók gyakran rágravírozzák a hengerre azt a csőhossz-tartományt is, amihez való (pl. 300–400 mm).
De óvatosan: a TypeB és TypeC presetek az SHS és Point hengerekre érvényesek. Más gyártóknál „ugyanaz a típus” érezhetően más helyen hordhatja a portot – azoknál mérd meg a port távolságát, és írd be kézzel.
A bore-up hengerek belső átmérője nagyobb (24,7 a szokásos 23,8 mm helyett), és külön presetjük van.
Belső átmérő: a szokásos 23,80 mm.
Haladó: saját port
Ha a henger egyik presetnek sem felel meg, a port helyét kézzel is beírhatod: mérd meg a port távolságát a henger elülső peremétől – mérőszalag vagy tolómérő, milliméter pontossággal bőven elég.
A port távolsága az elülső peremtől: 45 mm – TypeC.
Itt van a port korrekciója is – a port előrébb tolása újraportoláskor. Ezt alapesetben nem kézzel állítod: az Auto-tuning javasolja, amikor kiszámolja a kombinációdhoz az ideális hengert.
A port margója az a ráhagyás, amit az auto-tuner meghagy, hogy a port ne rövidüljön túlságosan. A sub-volume tuningnál a határ nagyon éles, és ha egy hajszálnyit többet vágsz – az ellenkezőjét kapod. Az eredmény erősen függ a holt járat hosszától is, amit viszonylag nehéz pontosan megmérni, a sub-volume tuninghoz mégis kritikus. A felhasználók 99 %-ának továbbra is a „normál”, stabil tuningot ajánlom.
Auto-tuning: két tuningpont
Nem kell találgatnod, melyik henger az „igazi” a setupodhoz – ezt az Auto-tuning kiszámolja helyetted. És két pontot kínál, mert az energia–hengertérfogat görbén két zóna van:
A reguláris zóna a klasszikus optimum: itt a teljesítménygörbe elég lapos, így a két lövés közti apró eltérések (tömítés, kenőanyag, sorbo) nem befolyásolják érdemben a kimenő energiát – viszont a dugattyú becsapódása jól hallható.
A Sub-Volume zóna meredek szakadékkal ér véget, és pont annak a tetején a dugattyú puhán ül le a hengerfejre, azt az energiát pedig, ami egyébként a becsapódásba menne – átadja a BB-nek. Az eredmény egy szupercsendes fegyver, ami ráadásul több teljesítményt ad! A bökkenő: a valóságban ezt a pontot nehéz eltalálni. Olyan paraméterektől függ, amiket nehéz pontosan megmérni (a hengerfejen és a nozzle-on belüli térfogat, a sorbo keménysége, sőt az a pillanat is, amikor a dugattyú tömítése „megfog”), a görbe pedig az optimum körül nagyon meredek – így a fegyver ugyan csendesebb, de az energia kevésbé konzisztens, mint a klasszikus tuningnál.
Részletesebben a Sub-Volume zónáról szóló cikkben.